Akartál már vintage számítógépet programozni? Ha a BASIC programozási nyelvet használja, és a legendás Apple II szimulációját futtatja böngészőjében, akkor ez egyszerű! Kiváló ötletet kaphat, milyen volt a programozás az 1970-es évek végén és a ’80-as évek elején.
Természetesen, ha van egy igazi Apple II-je, akkor azt is követheti. Ellenkező esetben egy praktikus Apple II emulátort fogunk használni Alma ][js created by Will Scullin. We’ll cover the basics of BASIC and run two simple programs.
Tartalomjegyzék
Why the Apple II Was So Important
Introduced in 1977, the Apple II was launched as part of a class of small, inexpensive computers made possible by microprocessor technology. These personal computers allowed people to own and operate their own machines with relative ease. Prior to this, most computers were expensive and only owned (or shared) by large organizations.
The Apple II stood out because of its low cost and color graphics. It also had seven internal expansion slots that worked with the world’s least expensive floppy disk system at that time, the Disk II. Apple co-founder, Steve Wozniak’s, wizardry with circuit design allowed all these features to fit into a small desktop machine with a lightweight plastic case.
The Apple II was a stunning breakout success for Apple. Over the course of its approximate 16-year lifespan (it was discontinued in 1993), the Apple II platform hosted seven versions of Wozniak’s original computer design. A typical Apple II computer came equipped with 48 or 64 KB of RAM, and a 1.022 MHz 6502 CPU. You could program every model in BASIC.
The Basics of BASIC
From the late 1970s through the early ’80s, most personal computers included a programming language known as BASIC, an acronym for Beginners’ All-purpose Symbolic Instruction Code. BASIC emerged in 1964 on the Dartmouth College Time Sharing System. It quickly became a popular educational tool for computer science due to its ease of use.
The Apple II shipped with two major versions of BASIC over the years: Wozniak’s Integer BASIC, and Applesoft. Microsoft created Applesoft long before it became famous for Windows.
For this article, we used Applesoft BASIC.
Some Syntax Tips
Every BASIC program on the Apple II is composed of lines of code. Each line has a number, and when a program is RUN, the computer executes each line in numerical order from least to greatest. Each line is entered into computer memory by hitting the Return key.
These three fundamental BASIC commands will always come in handy.
At any time while programming, you can see the contents of your program by typing the LIST command.
To start a new program (erasing the current program from memory), type NEW.
To clear the screen, type HOME.
If you make a mistake while typing in the program, the Apple II will return a “SYNTAX ERROR” upon running the program, and it will include a line number where the error occurred. Simply re-type the offending line, double-checking for possible typos.
Got it? Let’s get started.
Your First Program
First, we’re going to write a very simple program that counts upward forever. It’s a quick way to test if BASIC is working properly on any system.
If you have a real Apple II, power it up. Make sure you use a machine with Applesoft in ROM, such as the Apple II Plus or later, or an original Apple II with the proper language card.
If you’re following along without a real Apple II, open a new browser window to the Apple ][js emulator. Apple ][js uses JavaScript to simulate the circuitry of a real Apple II in software. Basically, you’ll be running an entire Apple II system in a web browser (it works best in Google Chrome).
When you first load the emulator (or boot an Apple II without a floppy disk system), you see a screen like the one shown below.
Press or click “Reset.”
You hear a beep, and then see a “]” kérdés villogó kurzorral.
A parancssorba írja be a következőket, és nyomja le az Enter (vagy Return) billentyűt minden sor végén:
10 X=X+1 20 PRINT X 30 GOTO 10
Ha hibázik, egyszerűen használja a billentyűzet bal nyílbillentyűjét a kurzor hátrafelé mozgatásához és a javítások elvégzéséhez. A beírt új karakterek felülírják a régieket. A teljes sort is újra beírhatja.
Minden alkalommal, amikor beír egy kódsort egy bizonyos sorszámmal, a BASIC lecseréli azt, amit korábban az adott sorszámon tárolt, az új bemenettel.
Ha egy régebbi rendszeren, például az Apple II-n használja a BASIC-et, gyakori, hogy a sorokat 10 többszörösére számozzák. Így később szükség esetén új kódsorokat adhat hozzá.
Ezután írja be a LIST parancsot, majd nyomja meg az Enter (vagy Return) billentyűt a program listájának megtekintéséhez.
Ha véletlenül olyan sorokhoz jut, amelyekre nincs szüksége (például ha 32-t írt be 30 helyett), egyszerűen írja be a sorszámot, és nyomja meg az Enter (vagy a Return) billentyűt a törléshez.
Ha minden rendben van, ideje futtatni a programot. Írja be a RUN parancsot a ]parancssorba, majd nyomja meg az Enter (Return) billentyűt.
A program örökre eggyel felfelé számol, és minden számot egy új sorba nyomtat a képernyő alján.
A program leállításához nyomja meg a Ctrl+C billentyűkombinációt. Ez megszakítja a programot, megszakítva a végrehajtását.
Szóval, hogyan működik ez a program? Bontsuk soronként:
10 X=X+1 20 PRINT X 30 GOTO 10
10. sor: Itt azt mondjuk a programnak, hogy egy „X” nevű változó önmagával plusz eggyel egyenlő. A program elején az „X” nulla. Tehát az első lépésben a program egyet ad a nullához, ami egyet eredményez.
20. sor: A program a PRINT paranccsal jeleníti meg az „X” változó tartalmát a képernyőn.
30. sor: A GOTO paranccsal visszaküldjük a programot a 10. sorba egy ciklusban. Az „X” változó értéke (most eggyel növelve) visszakerül a 10. sorba. A program ezután örökké megismétli ezt a folyamatot, eggyel felfelé számol, majd minden ciklusban kiírja az eredményt.
Egy egyszerű beviteli program
Most, hogy belekóstoltál egy program gépelésébe, listázásába, futtatásába és feltörésébe, vessünk egy pillantást arra, amelyik képes valamit tenni az Ön által megadott bemenettel.
Először írja be a NEW , majd nyomja meg az Enter (Return) billentyűt. Ezzel törli az utolsó programunkat a memóriából, így újra kezdhetjük.
Írja be soronként a következőt, majd nyomja le az Enter (Return) billentyűt mindegyik végén:
10 PRINT "WHAT IS YOUR NAME?" 20 INPUT N$ 30 PRINT "HELLO, ";N$
Ha végzett, LISTÁJA ki a programot, hogy még egyszer ellenőrizze, hogy helyesen írta-e be.
Ezután írja be a RUN parancsot, és nyomja meg az Enter (Return) billentyűt a futtatáshoz. A program kérdőjellel (? ) kér bevitelt. Írja be a nevét, és nyomja meg az Enter (Return) billentyűt a kérdés megválaszolásához.
Mint valami rejtélyes sötét varázslat, a program ismerte a nevedet, és visszabeszélt hozzád! Hogyan működött? Vessünk egy pillantást az egyes sorokra:
10 PRINT "WHAT IS YOUR NAME?" 20 INPUT N$ 30 PRINT "HELLO, ";N$
10. sor: A program egy sort jelenített meg a képernyőn. A NYOMTATNI kívánt szöveg minden sorának idézőjelben kell lennie.
20. sor: A program az INPUT-ot kéri Öntől, és az eredményt egy N$ nevű változóban tárolja. A dollárjel a „string” rövidítése. Minden betűt tartalmazó változónak karakterlánc típusú változónak kell lennie.
30. sor: A program a Hello feliratot jelenítette meg, amit vessző és szóköz követett, majd kiírta az N$ változó tartalmát. A pontosvessző azt mondta a programnak, hogy ugyanabba a sorba nyomtasson N$-t sortörés beszúrása nélkül.
A felület megkarcolása
Most, hogy belekóstolt a BASIC-be az Apple II-ben, elmondhatja minden barátjának, hogy régi számítógépet programozott! Sőt, még azt is meg lehet mondani Steve Wozniak a Twitteren.
Ha tovább szeretne merülni az Applesoft BASIC-ben, javasoljuk ez a csodálatos online oktatóanyag Yuri Yakimenkotól. Ez sokkal részletesebb, mint itt. Van ez is praktikus gyors referencia Applesoft BASIC parancsok közül.
A teljes szkennelés a Apple II Basic programozási kézikönyv 1978-tól is kapható. Részletesen leírja a programok mentésének és betöltésének módját.
Az elmúlt 42 év során több ezer csodálatos játékot és alkalmazást programoztak be az Applesoftba, így az ég a határa annak, hogy mit tehetsz vele. (Igazából a gépedben lévő RAM mennyisége a határ, de ez így sokkal kevésbé költői.)
Minden Apple II-es veteránnak szívesen hallanánk a megjegyzésekben a BASIC használatával kapcsolatos történeteit. Boldog programozást!