A Magas Felbontású Zene Értéke: Betekintés a Zenei Élménybe

Az audiofájlok minősége és a zenei élmény közötti összefüggés mindig is vitatott téma volt, különösen a zene iránt érdeklődők és az átlagos hallgatók között. Míg egyesek a magas felbontású zene előnyeit dicsérik, mások úgy vélik, hogy a különbség alig észlelhető a hétköznapi mindennapi hallgatás során. Ezért érdemes megvizsgálni, hogy a különböző audioformátumok, mint például az MP3 és a WAV, milyen hatással vannak a zenei élményre. Tavaly végignéztem egy online tesztet, amely lehetőséget adott arra, hogy megkülönböztessem a magas felbontású fájlokat a hagyományosaktól, és az eredmények megleptek. Számos zenei műfaj, a poptól a klasszikus zenéig, segítségével tesztelték a hallásomat. De vajon a zene élvezete ténylegesen megér egy kis extra befektetést?

Főbb Megállapítások

• Az átlagos hallgatóknak átlagos felszereléseken nehéz megkülönböztetni a hagyományos és a magas felbontású audiofájlokat.
• Még az alapfelszerelésen is észlelhető különbségek vannak a magasabb minőségű audioformátumok között.
• A magasabb minőségű streaming tervek, mint például a Spotify, érdemesek lehetnek a befektetésre a zene rajongói számára.

Az összes zene egyforma, igaz? Ez nem ennyire egyszerű.

Miken Hallgatom a Zenét

A felszerelés, amin hallgatom a zenét, meglehetősen szerény. Egy átlagos Dell laptop és egy olcsó, vezetékes Sony fülhallgató a mindennapi társaim. Mindig is preferáltam a vezetékes fülhallgatót, mert egyszerűen működik. Amit tennem kell, az csak annyi, hogy bedugom, és nem terheli meg a pénztárcámat. Ez a fő zenei forrásom, amikor dolgozom vagy böngészek az interneten. Habár nagy rajongója vagyok a lemezeknek, a Spotify a legfontosabb zenei forrásom. Ez talán nem audiophile minőség, de ez visz előre a nap folyamán.

A Vak Audio Teszt

Rábukkantam ez a NPR tesztre, amely különböző zenei műfajokból, a poptól a klasszikusig, játszik le rövid részleteket. A számok minden alkalommal randomizálva jelennek meg. Kérik, hogy válaszd ki azt a dalt, amelyik számodra a legjobban hangzik, és kiderül, hogy helyes voltál-e. A három audioformátum egy 128 kbps MP3, egy 320 kbps MP3 és egy tömörítetlen WAV.

Ez egy vakteszt. Nem tudod, hogy milyen fájlt hallgatsz, amíg választ nem adsz, hogy a összehasonlítások igazságosak legyenek.

A Teszt Eredményei

Az egyik dal, amit sikerült megkülönböztetnem, Suzanne Vega a cappella száma, a Tom’s Diner, a 1987-es Solitude Standing album nyitótrákként. Ez jelentős volt, mert ez a dal volt az eredeti MP3 algoritmus alapja, hogy kiemelje Vega hangjának melegét.

Ez valószínűleg azért volt, mert Suzanne Vega közelebb állt az ízlésemhez, mint a többiek. Nem vagyok nagy rajongója a hip-hopnak, popnak vagy klasszikus zenének, amelyek szintén képviseltették magukat a teszt során.

A Jay-Z szám, a Tom Ford, egy volt, amit elrontottam, de a magas bitrátás MP3-ot választottam. A hip-hop talán inkább a basszusról szól, mint a hangminőség finom nüanszairól.

Az egyik dal, amit sikerült eltalálnom, a Coldplay Speed of Sound-je volt, de ez lehetett egy szerencsés találat is. Kértem, hogy figyeljek a különbségre a tömörítetlen WAV-ok és a 320 kbps MP3-ok között.

Neil Young saját audiophile hordozható audiolejátszót kínált Pono néven, és ő is képviseltette magát a teszt során a There’s A World dallal, a Harvest albumáról. Ez a dal eltér Young folk-rock stílusától, mivel egy zenekar kíséri. Ez a dal szintén előtelepítve volt a Pono lejátszókon. Sajnos ezt is elrontottam. Azt hiszem, Young csalódott lenne bennem, tekintve, hogy mennyire kritikus volt a digitális audióval kapcsolatban a múltban. Sajnálom, Neil!

Az egyik dolog, ami nagyon meglepett a teszt során, hogy miközben könnyen ki tudtam zárni az alacsony bitrátájú MP3 fájlokat, nehezebb volt választani a magas bitrátájú MP3-k és a tömörítetlen WAV-ok között. Talán könnyebben meg tudnám mondani a különbséget, ha valós sztereó erősítőt használnék, esetleg vákuumcsövekkel, nem pedig olcsó vezetékes fülhallgatóval, ami egy laptophoz van csatlakoztatva.

Másrészt ez talán azt bizonyítja, hogy a modern audio tömörítő algoritmusok, még a veszteségesek, mint az MP3, milyen jól vannak megtervezve. Figyelembe kell vennem a különbséget két jól felvett és mastered zenei darab között, legyen az Ogg Vorbis vagy MP3 CD-ről, amennyiben a bitráta eléggé magas.

Megéri a Magas Felbontású Zene?

A tanulság az, hogy ha te egy átlagos hallgató vagy átlagos felszerelésen, talán nem fogod tudni észlelni a különbséget a hagyományos audio és az audiophile-minőségű magas felbontású digitális audio között. Ennek ellenére a Spotify magasabb minőségű streaming tervei vagy a Tidal vagy Qobuz kialakítása érdemes lehet a befektetésre, különösen ha olyan vagy, mint én, aki igazán élvezi a zenehallgatást.

Még az alap felszereléseken is, a magasabb minőségű, magasabb bitrátájú audio folyamatosan különbözött az alacsony bitrátájú MP3 fájloktól.

Összegzés

Összefoglalva, a magas felbontású zene iránti érdeklődés nem csupán a zajok jobb minőségéről szól, hanem a zenei élmény felfedezéséről is. A megfelelő felszerelés a kulcs ahhoz, hogy valóban kiélvezhessük az audioformátumok közötti különbségeket.