A zene világában a Tidal népszerűségét egyértelműen a kiváló hanglejátszási minőségének köszönheti. Mivel a streaming szolgáltatások folyamatosan bővítik a HiFi zenestreaming lehetőségeiket, a Tidal-nak folyamatosan alkalmazkodnia kell, hogy megőrizze versenyképességét a piacon. A Tidal tervezésében a felhasználói élmény és az intuitív kezelőfelület kiemelkedő szerepet játszik. Azok, akik elkötelezettek a legjobb minőségű zene iránt, keresnek egy egyszerű és kényelmes alkalmazást, amely lehetővé teszi számukra, hogy a legfinomabb részleteket maximálisan élvezzék. Ennek érdekében elengedhetetlen, hogy a Tidal interfésze gyorsan felhasználóbarátabbá váljon, különben a népszerűsége csökkenhet, ahogy a versenytársak jobban reagálnak fenyegetésükkel a piacon.
Tartalomjegyzék
Amiért Szeretem a Tidal-t
A Tidal hangminősége verhetetlen, különösen a Tidal prémium Max csomagjánál, amely akár 24-bites hangot is streamel. Évekig a hordozható zenehallgatásom egy iPod volt, tele WAV fájlokkal (ezek sokkal nagyobb, de magasabb minőségű audio fájlok) importált CD-kről. Amit a tárolásról lemondtam, azt a hangzás (16-bites, 44.1 kHz: a Tidal High szintjének megfelelő) pótolta.
Sok vinyl lemezt hallgatok otthon, és szenvedélyes lemezgyűjtőként próbálom a zenét a lehető legközelebb a forráshoz hallgatni. Amikor végre elhagytam az iPodot és a streamingre váltottam, a Tidal nyilvánvaló választás volt. Akkor még a legmagasabb szintjét sem kínálták!
Az analóg felvételektől a remasterelt változatokig és mesterien előállított új megjelenésekig (majdnem mind FLAC fájlok formájában elérhetők) a Tidal mindig is előnyben volt a minőség — a hangminőség terén.
A Tidal Felhasználói Felület Problémái
A zenehallgatás a Tidal-on varázslatos élmény, hiszen bizonyos dalok, amelyeket már százszor hallottunk, hirtelen életre kelnek, mintha először hallgatnánk őket. Számos órán át élveztem a felejthetetlen aktív zenehallgatást. Azonban a Tidal interakciója egészen más élményt nyújt.
A zavaros keresőeszköztől kezdve az állandóan változó letöltési rendezésig a Tidal interfész nagy probléma. Ahogy a HiFi streaming egyre szélesebb körben elérhetővé válik, a Tidal intuitív funkciók hiánya végül megfontolásra kész kockázatot jelenthet.
A megbízhatatlan keresőeszköz
A Tidal egyik állandó csalódása a keresőeszköze. Több azonos nevű művész egy művész bejegyzés alatt szerepel, ami megnehezíti a zene megtalálását új rajongók számára.
Például vegyük Roar-t. Rájuk találtam Owen Richard Evans indie pop projektje kapcsán az új albumuk, a Knives for Aries, révén, és azonnal elkezdtem megismerni az összes zenéjüket. A dolgok kissé zavarossá váltak, amikor a Handful of Songs albumra bukkantam.
Miután rájöttem, hogy ez egy teljesen más művész, nem tudtam, hogyan folytassam. Próbáltam hallgatni a legújabb páros egységeket, de ez csak még zavarosabbá tette a helyzetet. Azonnal világossá vált, hogy itt már több mint két művész szerepel a bejegyzés alatt. Az egyes zeneszámok tűnnek véletlenszerű keverékének a készlet elektronikus zenéhoz.
Gyors Google kereséssel sikerült elmentenem a keresett művész albumait, de ez egy felesleges, könnyen elkerülhető akadály a zene felfedezésében. Ezen kívül egyes művészek két különböző bejegyzés között vannak szétszedve, így két hiányos katalógust kell külön keresni.
Ügyfélszolgálati támogatás nélkül egyes elérhető albumokhoz kizárólag pontos kereséssel juthatunk el, anélkül, hogy nyomot találnánk a művész diszkográfiájában. Ne is említsük a stúdióalbumként és válogatáslemezként megjelölt live albumok bőséges mennyiségét és fordítva.
Az egyik észrevett problémám még az a kérdés, hogy nem láthatóak a frissen megjelent Grateful Dead koncert 1978-ból származó dalcímek. Ha elég türelmes vagy, hogy megvárd, amíg a cím megjelenik egy adott dal címén (ami csak a dal lejátszása közben történik), láthatod, melyik dalról van szó. De a „Live at Cameron Indoor Stadium” vezérszöveg ismétlődik zárójelben a konkrét dal címét követően. Csak tudni szeretném, hogy tényleg Jack Straw-val indítanak-e.
Megjósolhatatlan és megváltoztathatatlan letöltési rendezés
A Tidal alkalmazás letöltéseket kínál, de offline állapotba lépve újabb problémák merülnek fel. A Spotifival ellentétben a dalok egyenként nem tölthetők le, hacsak nem adjuk hozzá őket egy lejátszási listához. Az albumok letölthetők egészben vagy egyáltalán nem. Még akkor is, ha a fájlok letöltődtek, gyakran nem töltődnek be.
A legutóbbi jelentős frissítése óta az iOS alkalmazásban (ami már egy ideje nem engedi, hogy megválasszuk, hogyan rendezzenek letöltött albumokat) a letöltött albumok most a legutoljára megtekintett alapján vannak rendezve, más rendezési lehetőség nélkül. Ez különösen zavaró, mert semmi sem marad ugyanott, így nincs lehetőséged megismerni az albumok keresését.
A Tidal korábban a hozzáadás dátuma alapján rendezett, ami legalább lehetővé tette számomra, hogy megjegyezzem, hol találhatók bizonyos albumok a letöltéseim között. Most arra is emlékeztetnek, hogy az iOS alkalmazásban nincs lehetőség a letöltések átkutatására sem.
Állandó összeomlások
Bár nem használom olyan gyakran a Spotify-t, de számomra sokkal megbízhatóbb. A Tidal havonta többször is összeomlik, ok nélkül. Általában kevés vagy semmilyen hiba nélkül újra megnyílik, de túl gyakori, és rendkívül frusztráló lehet.
Emellett egyes művészek vagy albumok gyakran „nem tudnak csatlakozni”, néha napokig, pedig a licencia nem változik, és ugyanazok az albumok elérhetők máshol.
Összességében még mindig szeretem a Tidalt. A hangminősége verhetetlen, és az exkluzív tartalma egy üdvözló előny. De ahogy több HiFi alternatíva jelenik meg a piacon, a Tidal interfésze problémái most fontosabbak, mint valaha. Míg egyedülálló zenehallgatási élményt kínált, a Tidal most szembesül a legnagyobb versenytársával, amikor a Spotify régóta várt HiFi szintje végre megvalósul.