A Windows operációs rendszerrel ellentétben a rendszerhez nem társított merevlemezek nem csatlakoznak automatikusan. Ez arra kényszeríti a felhasználókat, hogy meg kell nyitniuk a fájlkezelőt, és minden meghajtót és partíciót manuálisan kell csatlakoztatniuk a számítógép minden indításakor. Ez nagyon bosszantó, de hozzáadhat elemeket az fstab fájlhoz Linux alatt, és kijavíthatja.
SPOILER FIGYELMEZTETÉS: Görgessen le, és tekintse meg a cikk végén található oktatóvideót.
Tartalomjegyzék
Fájlrendszer fül fájl biztonsági mentése
A fájlrendszer lapjának módosítása nagyon veszélyes. Ha nem tudod, mit csinálsz, vagy egy betű nincs a helyén, katasztrófa üthet be. Ezért fontos, hogy készítsen egy teljes biztonsági másolatot, MIELŐTT bármit tenne ebben az útmutatóban. Azt is javasoljuk, hogy biztonsági mentésként töltse fel ezt a biztonsági másolatot a Dropboxba vagy a Google Drive-ba stb., arra az esetre, ha nem tud hozzáférni a fájlhoz, amikor szüksége van rá (valamiért).
A fájl biztonsági mentéséhez nyisson meg egy terminálablakot, és hozzon létre egy új mappát:
mkdir /home/username/system-backups
Ezután szerezzen egy gyökérhéjat. Ez a sudo -s paranccsal történik.
sudo -s
A root segítségével lépjen be az /etc/ könyvtárba, és futtassa:
cd /etc/
cp fstab /home/username/system-backups
Ezután nevezze át az fstab fájlt .bak fájlra a következővel:
mv fstab fstab.bak
Az Fstab biztonsági másolat visszaállítása
Töltse le az Fstab.bak fájl biztonsági másolatát a felhőalapú tárhelyről, és helyezze el a system-backups mappába, vagy (ha a fájl még mindig ott van) használja a cd parancsot, és lépjen a /home/username/system-backups mappába.
cd ~/system-backups
Szerezze meg a root parancsot, hogy megkönnyítse a root parancsok bevitelét a sudo -s segítségével, majd tegye a következőket:
mv fstab.bak /etc/
Törölje a törött Fstab fájlt az /etc/ mappából a következővel:
cd /etc/ rm fstab
Állítsa vissza a biztonsági másolatot a következővel:
mv fstab.bak fstab
Az Fstab működésének megértése
Az Fstab a „fájlrendszer fül” rövidítése. Pontosan megmondja az operációs rendszernek, hogy a rendszer mely partícióit kell használni, hova kell felcsatolni őket, meg kell-e tisztítani őket indításkor, mi a fájlrendszer formátuma, és mindent, ami a fájlrendszerrel kapcsolatos. A Linux rendszeren történő telepítés során ez a fájl általában automatikusan jön létre, és a normál felhasználók valószínűleg soha nem fognak vele kommunikálni.
Ennek ellenére, ha speciális, egyedi rögzítéseket szeretne beállítani a Linux PC-n lévő egyes meghajtókhoz, az Fstab a legjobb módja ennek. Azoknak a felhasználóknak, akik kerülik az ezzel a fájllal való trükközést, gyakran meg kell küzdeniük a merevlemezek kézi beszerelésének fájdalmával a terminál/fájlkezelőben minden alkalommal, amikor számítógépük elindul.
Tételek hozzáadása az Fstab-hoz
Elemek hozzáadása a fájlrendszer laphoz egyszerű, de idegtépő folyamat. Ennek az az oka, hogy minden elhibázott lépés törést okozhat. Ennek eredményeként a meghajtók hozzáadásának két módját fogjuk megvizsgálni. Mind az UUID-módszert, mind a blokkeszköz-módszert áttekintjük.
Eszköz blokkolási módszere
A blokkeszköz a legegyszerűbb módszer a partíciók megadására a fájlrendszer lapon, de ez a legkevésbé biztonságos is. Ennek az az oka, hogy a felhasználó a rendszerben lévő merevlemez blokkeszközét adja meg. Ellentétben azzal, amit néhány kezdő Linux-felhasználó gondol, a blokkolt eszközök nem mindig maradnak ugyanazok. Egy blokkeszköz változhat attól függően, hogy melyik SATA-porthoz van csatlakoztatva, és a merevlemez-meghajtó sorrendjének bármilyen változása a PC-n komolyan tönkreteheti a dolgokat.
Ha folyamatosan cseréli az alaplapon lévő merevlemezeket (bármilyen okból), NE használja ezt a módszert.
1. lépés: Nyisson meg egy terminált, és futtassa az lsblk -f parancsot. Ez információkat tár fel a számítógépén lévő összes blokkeszközről. Keresse meg a pontos partíciót, és vegye figyelembe a címkét.
Például a harmadik merevlemezem első partíciójának hozzáadásához a következőkre lesz szükségem:
/dev/sdc ,<- SDC, ebben az esetben a teljes merevlemezt jelöli.
A /dev/sdc1 <- a /dev/sdc 1. partíciója.
2. lépés: A terminálban hozzon létre egy mappát a fájlrendszerében, ahová a partíciót fel szeretné csatolni. Ebben a példában a partíciót a ~/ fájlba csatoljuk.
mkdir ~/Storage
3. lépés: Nyerje meg a root parancsot a sudo -s paranccsal, majd írja be: nano /etc/fstab a fájlrendszer lap szerkesztéséhez.
A konfigurációs fájlban a felhasználóknak mindent meg kell adniuk a meghajtó rögzítési helyével kapcsolatban. Íme egy példa:
/dev/sdc1 /home/username/Storage ext4 defaults 0 3
Gondolj erre úgy, mint egy mondatra vagy egy képletre. Íme, hogyan működik. Először adja meg a blokk eszközpartíciót:
/dev/sdc1
Ezután mondja meg a rendszernek, hogy mi a fájlrendszer típusa (az lsblk-nek ezt az információt kell közölnie):
ext4
Harmadszor, mondja meg a rendszernek, hogy milyen opciókkal és attribútumokkal kell rendelkeznie ennek a mountnak. Az én esetemben vannak „alapértelmezéseim”. Bonyolultabb dolgokat szeretne? Nézze meg a Linux disztribúció kézikönyvét vagy wikijét az „fstab” alatt.
defaults
Negyedszer, adja meg a dump és az fsck sorrendet. Mivel szinte senki sem használja a „kiírás” funkciót, tegyen egy 0-t, majd nyomja meg a szóköz billentyűt. Ezután adja meg a tartó tisztításának sorrendjét. Mit is jelent ez? Indításkor az FSCK ellenőrző eszköz törli a merevlemezeken lévő összes hibát, hogy megelőzze a problémákat. A fájlrendszer lapon a sorrend a következő: 1 (root), 2 (home), majd minden más.
Tekintettel arra, hogy ez a harmadik dolog, amit a rendszer csatlakoztat, írjon be egy 3-ast. Az eredmény a következő:
0 3
Ezzel megkapjuk a csatolási sort: /dev/sdc1 /home/username/Storage ext4 alapértékek 0 3
Amikor ezt a sort az Fstab-ban írta, mozgassa a kurzort fölé, és nyomja meg az „enter” billentyűt egy szóköz létrehozásához. Megjegyzés írásához nyomja meg a # gombot. Például:
# Ez az 1 TB-os merevlemezem, amely a /home/username/Storage mappába csatlakozik
/dev/sdc1 /home/felhasználónév/Storage ext4 alapértékei 0 3
Ha végzett, nyomja meg a CTRL + O billentyűkombinációt a mentéshez. Indítsa újra a rendszert. Amikor újra bejelentkezik, a merevlemez megfelelően fel lesz szerelve.
UUID módszer
A partíciók felszerelése fstab-ban sokkal biztonságosabb az UUID módszerrel. Ennek az az oka, hogy ha nem módosítják manuálisan, az UUID változatlan marad (ellentétben a blokkeszközcímkékkel). A következőképpen csatlakoztathat UUID-stílusú partíciót.
Megjegyzés: ehhez a módszerhez az utasítások megegyeznek (mínusz egy lépés) a Block Device Methoddal. Ha eltéved, térjen vissza a cikk adott részéhez.
1. lépés: terminálban használja az lsblk -f parancsot
Az -f kapcsoló több információt mutat, mint önmagában az lsblk (például fájlrendszer-formátumokat stb.). Keresse meg az UUID-t. Kövesse a blokkeszköz-azonosítót a csatlakoztatni kívánt merevlemez-partícióhoz, és másolja mellé az UUID-számot.
2. lépés: szerezzen gyökeret egy terminálban a sudo -s segítségével, és nyissa meg az fstab fájlt:
sudo -s nano /etc/fstab
3. lépés: írja ki a rögzítési vonalat. Például egy UUID csatolási vonalnak ehhez hasonlóan kell kinéznie:
# Ez az 1 TB-os merevlemezem, amely a /home/username/Storage mappába csatlakozik
UUID=9332b261-e089-468e-92a0-ffe07b0ae51f /home/felhasználónév/Storage ext4 alapértékek 0 3
Ha kész, mentse el az fstab fájlt a CTRL + O billentyűkombinációval, majd indítsa újra a számítógépet.
Következtetés
Bár a fájlrendszer lap szerkesztése Linuxon ijesztőnek tűnhet, nagyon megéri, mivel lehetővé teszi a különböző merevlemez-partíciók automatikus csatlakoztatását. A Linuxon létezik néhány eszköz, amelyek sokkal egyszerűbbé teszik ezt a folyamatot, de van egy hátránya: egy automatikus eszköz használatával a felhasználók semmit sem tanulnak meg. Ha mindent megtud, amit az fstab-ról tudni lehet, akkor könnyű lesz megoldani a felmerülő problémákat.